Életrajzi kornológia

Életrajzi kronológia

1897. október 15.

Salgótarjánban született, a család legkisebb gyermekeként. Apja Kovács Károly acélgyári ács, anyja Kovacsik Borbála. Itt végzi az elemi és a polgári iskolát.

1915

Nyíregyházán töltött ipari tanonci évei után felköltözött Budapestre, ahol munka mellett rajzolni tanult.

1918. március

Besorozzák, majd az olasz fronton szolgált az I. világháború idején a Magyar 25-ös gyalogezred történelmi zászlóaljánál, mint festő.

1920.
január

Az 1919-es forradalmi eseményeket átélve rendkívüli növendékként felvételt nyert az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára. Réti István osztályába került mint festő-növendék, szobrászatot pedig Kisfaludy Strobl Zsigmondtól tanult.

1923.
január

A Képzőművészeti Főiskola rektorának, Lyka Károlynak ajánlásával Franciaországba ment, ahol a Julian Akadémián ösztöndíjasként tanult. Mesterei Antoine Bouchard és Paul Landowsky, a kor jeles emlékműszobrászai voltak. Hatással volt művészetére Antoine Bourdelle szobrászata is. Ez volt az az időszak, amikor a forrongó európai művészeti élethez, a legmodernebb felfogásokhoz a legközelebb került, amikor szemlélete a legfrissebb volt.

1926

Megbízást kapott szülővárosától a Római katolikus templom Szent József oltárának elkészítésére. A munkálatok elhúzódta, de a munka elvégzése után ismét vissza tért Párizsba.

1929

Újabb megbízást kapott Salgótarjántól, a Kálvária tervezésére és kivitelezésére. Ekkor végleg hazatelepül Párizsból.

1929-30

Befejezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Végzett művészként Salgótarjánban telepedett le, és feleségül vette Mánczos Irént. Két gyermekük született.

1931

Hamarosan jelentős megbízásokat kap úgy a város, mint az egyház részéről, valamint magánszemélyektől. A Kálvária tervezésével párhuzamosan több munkán is dolgozik.

1932.
június 19.

25. losonci gyalogezred hősi emlékművének leleplezése

1933. november 5.

Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király egészalakos köztéri szobrának leleplezése születésének 400. évfordulóján.

1934. szeptember

A baglyasaljai templom freskóinak átadása. Majd ő készítette a faragott szószéket és főoltárt.

1936

Ekkor kezdi el a salgótarjáni ferences plébánia templom oltárépítményeinek és pillérszobrainak (magyar szentek alakjainak) elkészítését. Ez a munka is több évre lefoglalta.

A harmincas években nagyon foglalkoztatott művésszé vált nem csak Salgótarjánban, hanem a környező falvakban és gyakran kapott megbízást Várpalotáról is.

Több országos szobor-emlékmű pályázaton is részt vett: Madách szoborpályázat Balassagyarmatra (1935), Magyar Királyi I. Honvéd Gyalogezred emlékművének pályázata (1936), Luther Márton emlékműpályázat (1938), Várpalotai hősi emlék (1942). Az utóbbit meg is nyerte.

1940

Egyik legjelentősebb önálló kiállítását rendezi meg bányásztémájú képeiből Salgótarjánban a Bányakaszinó épületében.

1942

Rákoshegyre költözött a várpalotai hősi emlék kivitelezési munkálatai miatt. A háború miatt azonban nem készült el ez a szobor, de a megváltozott politikai helyzet miatt a második világháború után oka fogyottá vált a megrendelés.

1945

Visszaköltözik családjával Salgótarjánba, illetve Baglyasalján él. Tanít az általános iskolában és rákoshegyi kezdeményezését folytatva megalakítja a Munkás Művészeti Főiskolát, melyet 1949-ben hivatalosan is szabadiskolává nyilvánítanak. A tanítás mellett sokat fest, és főleg a megélhetés miatt, de a kor szokásainak megfelelően szocialista szerződést köt az acélgyárral, a munkafolyamatokat és a munkásokat festi.

1957

Ismét Budapesten, Rákoshegyen él. Részt vesz a helyi képzőművészek közös kiállításán, de egyre kevesebb ereje van már a kemény szobrászi munkához.

1970.
június 26.

Budapesten hunyt el.