Szabó János

– Volt itt akkoriban egy zsidó­embernek, Laufer Sándornak is egy kis bányája ott, ahol most Horváth Laci lakik, afölött, a hegy alatt. Oda vettek fel. Ivóvizet hordtam az embereknek, Tarjánba küldtek sínszögért, amivel a vasúti síneket rögzítették. Ez volt a dolgom.

– Nem volt valami kemény munka.

– Nem, de nem is igen kaptam érte pénzt. Elmentem a bányai kőművesekhez, követ, téglát hordtam legalább 4 évig.

– Ezután elkezdett gazdálkodni?

– Földdel komolyabban csak a front után kezdtem foglalkozni és nem is hagytam abba 14 évig. Volt két nagy lovam és naponta négyen-öten is jöttek, hogy menjek nekik szántani, vetni, búzát hordani a Nagyberekbe a cséplőgéphez. Gépe Szalatovics Bélának volt, de úgy emlék­szem, hogy idegen cséplőgép is dolgozott Baglyason. Mert nekem nem volt több földem 1 holdnál, amit anyámtól örököltem. Aztán itt volt a rakodó, a szénosztályozó, onnan meg a szenet hordtam. A faluba 20 forintért vittem egy csille szenet. Az Andreára már harmincért, mert arra rossz volt az út, nagy a sár. Az én lovaim bírták az igát, erősek voltak, keresztülgázoltak akármilyen sáron.

….

-A legelők rendben tartása ki­nek a dolga volt?

– Ki másé, hát a miénk gazdáké. Közösen gazdálkodtunk vele, úgy neveztük, hogy volt úrbéresség. Vezetőséget választot­tunk, benne volt az asszony bátyja Angyal József, Andó gy. Vendel, Andó m. Géza. Ők aztán kiszámolták, hogy egy-egy gazda hány állatot legeltethet a közösbe adott területen. Ha annál többet hajtott ki, azért már fizetni kellett. Ők szervezték a tavaszi legelőtisztítási munkát is. Kinek mennyi állata volt kinn, annak megfelelő volt a ledolgozandó napok száma. Rendben is voltak a legelők, nem úgy mint most. Nem lát rajta az ember szeme mást, csak burnyát, galagonyát, csipkebokrot, meg kökénybokrot. Szántóból sem volt annyi parlagon…

– Azok a földterületek merre voltak, amelyeket 1945-ben kiosztottak? Úgy tudom, dolgozott itt egy földosztó bizottság is.

– Tagja voltam én is… Ferenc Sándor, Kovács Gyula, meg Tarjánból jött ki egy Bozó nevezetű ember. Csak hát én úgy voltam ezzel a földosztással, hogy nem nagyon akartam. A bizottság az egyik sarokban tanácskozott én meg a másik sarokban ültem egymagamban. Osztottunk a Krocsák kisasszonyok földjéből, meg a Somoskőiékből is…

– Többen kaptak a kaszinó melletti területből, meg a mostani Erkel úton is.

– Azok házhelyek voltak, vagy kertkiegészítések. Abban a bi­zottságban is benne voltam, Kiss Ferivel. Ott már Sulyok Andorék is beleszóltak a dolog­ba. Hoztak egy névsort, vagy húsz ember nevével. Mi Kiss Ferivel azt szerettük volna, ha Mikulik, a hentes is kap egy kis kertnek valót. Le is váltottak mind a kettőnket. Angyal Jenő, meg Kerdi Pista került a helyünkre. De az igaz, hogy a nincstelenek kapták a földet, a házhelyet is, hogy élni tudja­nak.

– Később aztán termelőszövet­kezet alakult a faluban.

– Kakuk Józsefné, Marika volt az elnöke. Aztán meg Ferenc Sanyi. Főleg asszonyok, Andó Marika, Rátkai Jolán.. . Ők léptek be.

– A gazdák kívül maradtak?

– Mentek azok is, mert muszáj volt nekik. Szalatovics Péter, Andó g. Géza. Vitték a földet. Engem is tapostak erősen, hogy legyek az elnök, de hallani sem akartam róla, Egyik nap az újságban olvastam, hogy Tarjánban a vágóhídnál kőművest keresnek. Rászántam magam, hogy eladom a 2 lovat és beálltam a vágóhídra. Hat évig ma­radtam ott, kőműves, karbantartó munkát végeztem. Aztán a kórházhoz kerültem, ott is letöltöttem 4 évet.

– Elmúltak ezek az idők.

– El. Volt aminek örültem, hogy vége és van amit sajnálok. A beszolgáltatást nem kívánom vissza. Húst, zsírt, tejet, tojást kellett beadni, a cséplőgéptől egyenesen a magtárba vittük a gabonát. Volt, hogy nem tudtuk teljesíteni, amit kiróttak ránk. Akkor az asszony Somoskői Feri feleségével, Rózsikával az Alföldre ment, ott vették meg a hiányzó marhahúst, meg ami kellett. Hoztak annyit, hogy elég volt több gazdának is.

– Mire emlékszik vissza szívesen?

– Arra, hogy iparkodó emberek éltek itt Baglyason, gyarapodott is a falu. Mi is haladtunk, mert az asszony is dolgozott keményen. Ő is korán szokta a munkát, tizenketten voltak testvérek. A tisztisoron cselédes­kedett, mielőtt hozzám jött. Az itthoni munka, a gyerek mellett elment Tarjánba a MÉK-hez és 22 évig ott is maradt. Itt Baglyason meg beválasztották a földművesszövetkezet vezetőségébe. De, hogy visszatérjek Baglyashoz, kis község volt. A jegyző csak egyszer egy héten, csütörtökön jött át Pálfalváról, de azért sok minden helyben volt. Voltak boltok, ahol vásárolhattak az emberek. Meg kocsma nem is egy, Szalatovics Gézának, Ko­vács Rudinak, Sörös Gyulának, aztán ott volt a kaszinó, a szövetkezet.

VISSZA