– Volt itt akkoriban egy zsidóembernek, Laufer Sándornak is egy kis bányája ott, ahol most Horváth Laci lakik, afölött, a hegy alatt. Oda vettek fel. Ivóvizet hordtam az embereknek, Tarjánba küldtek sínszögért, amivel a vasúti síneket rögzítették. Ez volt a dolgom.
– Nem volt valami kemény munka.
– Nem, de nem is igen kaptam érte pénzt. Elmentem a bányai kőművesekhez, követ, téglát hordtam legalább 4 évig.
…
– Ezután elkezdett gazdálkodni?
– Földdel komolyabban csak a front után kezdtem foglalkozni és nem is hagytam abba 14 évig. Volt két nagy lovam és naponta négyen-öten is jöttek, hogy menjek nekik szántani, vetni, búzát hordani a Nagyberekbe a cséplőgéphez. Gépe Szalatovics Bélának volt, de úgy emlékszem, hogy idegen cséplőgép is dolgozott Baglyason. Mert nekem nem volt több földem 1 holdnál, amit anyámtól örököltem. Aztán itt volt a rakodó, a szénosztályozó, onnan meg a szenet hordtam. A faluba 20 forintért vittem egy csille szenet. Az Andreára már harmincért, mert arra rossz volt az út, nagy a sár. Az én lovaim bírták az igát, erősek voltak, keresztülgázoltak akármilyen sáron.
….
-A legelők rendben tartása kinek a dolga volt?
– Ki másé, hát a miénk gazdáké. Közösen gazdálkodtunk vele, úgy neveztük, hogy volt úrbéresség. Vezetőséget választottunk, benne volt az asszony bátyja Angyal József, Andó gy. Vendel, Andó m. Géza. Ők aztán kiszámolták, hogy egy-egy gazda hány állatot legeltethet a közösbe adott területen. Ha annál többet hajtott ki, azért már fizetni kellett. Ők szervezték a tavaszi legelőtisztítási munkát is. Kinek mennyi állata volt kinn, annak megfelelő volt a ledolgozandó napok száma. Rendben is voltak a legelők, nem úgy mint most. Nem lát rajta az ember szeme mást, csak burnyát, galagonyát, csipkebokrot, meg kökénybokrot. Szántóból sem volt annyi parlagon…
– Azok a földterületek merre voltak, amelyeket 1945-ben kiosztottak? Úgy tudom, dolgozott itt egy földosztó bizottság is.
– Tagja voltam én is… Ferenc Sándor, Kovács Gyula, meg Tarjánból jött ki egy Bozó nevezetű ember. Csak hát én úgy voltam ezzel a földosztással, hogy nem nagyon akartam. A bizottság az egyik sarokban tanácskozott én meg a másik sarokban ültem egymagamban. Osztottunk a Krocsák kisasszonyok földjéből, meg a Somoskőiékből is…
– Többen kaptak a kaszinó melletti területből, meg a mostani Erkel úton is.
– Azok házhelyek voltak, vagy kertkiegészítések. Abban a bizottságban is benne voltam, Kiss Ferivel. Ott már Sulyok Andorék is beleszóltak a dologba. Hoztak egy névsort, vagy húsz ember nevével. Mi Kiss Ferivel azt szerettük volna, ha Mikulik, a hentes is kap egy kis kertnek valót. Le is váltottak mind a kettőnket. Angyal Jenő, meg Kerdi Pista került a helyünkre. De az igaz, hogy a nincstelenek kapták a földet, a házhelyet is, hogy élni tudjanak.
– Később aztán termelőszövetkezet alakult a faluban.
– Kakuk Józsefné, Marika volt az elnöke. Aztán meg Ferenc Sanyi. Főleg asszonyok, Andó Marika, Rátkai Jolán.. . Ők léptek be.
– A gazdák kívül maradtak?
– Mentek azok is, mert muszáj volt nekik. Szalatovics Péter, Andó g. Géza. Vitték a földet. Engem is tapostak erősen, hogy legyek az elnök, de hallani sem akartam róla, Egyik nap az újságban olvastam, hogy Tarjánban a vágóhídnál kőművest keresnek. Rászántam magam, hogy eladom a 2 lovat és beálltam a vágóhídra. Hat évig maradtam ott, kőműves, karbantartó munkát végeztem. Aztán a kórházhoz kerültem, ott is letöltöttem 4 évet.
– Elmúltak ezek az idők.
– El. Volt aminek örültem, hogy vége és van amit sajnálok. A beszolgáltatást nem kívánom vissza. Húst, zsírt, tejet, tojást kellett beadni, a cséplőgéptől egyenesen a magtárba vittük a gabonát. Volt, hogy nem tudtuk teljesíteni, amit kiróttak ránk. Akkor az asszony Somoskői Feri feleségével, Rózsikával az Alföldre ment, ott vették meg a hiányzó marhahúst, meg ami kellett. Hoztak annyit, hogy elég volt több gazdának is.
– Mire emlékszik vissza szívesen?
– Arra, hogy iparkodó emberek éltek itt Baglyason, gyarapodott is a falu. Mi is haladtunk, mert az asszony is dolgozott keményen. Ő is korán szokta a munkát, tizenketten voltak testvérek. A tisztisoron cselédeskedett, mielőtt hozzám jött. Az itthoni munka, a gyerek mellett elment Tarjánba a MÉK-hez és 22 évig ott is maradt. Itt Baglyason meg beválasztották a földművesszövetkezet vezetőségébe. De, hogy visszatérjek Baglyashoz, kis község volt. A jegyző csak egyszer egy héten, csütörtökön jött át Pálfalváról, de azért sok minden helyben volt. Voltak boltok, ahol vásárolhattak az emberek. Meg kocsma nem is egy, Szalatovics Gézának, Kovács Rudinak, Sörös Gyulának, aztán ott volt a kaszinó, a szövetkezet.
