Edőcs István
“Milyen csapatokkal kellett megküzdeni? Salgó, Somoskőújfalu, Salgótarjánból az üveggyár, a SSE, az SBTC, Zagyvapálfalva, Kisterenye, Mátranovák, a SAC, Karancsalja. Valamennyi jó játékerőt képviselt. A SSE és az SBTC akkor már az országos bajnokságban is sikeresen szerepelt, a tartalékgárdájuk is jó volt. De jó híre volt Baglyasnak is. A pálya, körös-körül két-háromezer nézővel, valóságos oroszlánbarlang volt. Nehéz mérkőzéseket vívtak, de a Salgó-serleget első alkalommal a baglyasiak nyerték el. Úgy, hogy tíz emberre fogyatkoztak és Kakukkal háromszor ismételtették meg a győztes gólt jelentő tizenegyest Somoskőújfaluban. A „trófeát” a Hirsch-gyári kultúrházban adták át a győzteseknek. A csapat új mezbe öltözve, gyalog meni Salgótarjánba és Szkicsák doktor vezetésével, a fúvószenekar kíséretében gyalog vonultak ha haza. Aki csak mozogni tudott a szurkolók közül, mind velük tartott. Valóságos népünnepély volt. Sem azelőtt, sem azóta nem ünnepelt olyan felhőtlenül együtt a csapat és szurkolótábora, mint akkor.”
Bejegyzések (RSS)