Baglyasalja Barátainak Köre

Bányásznapi megemlékezés

admin — Sat, 04 Sep 2010 14:20:00 +0000

Részlet Lontsák Vilmos -a Bánya és Energiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetség I. számú Nyugdíjas alapszervezet elnökének- ünnepi beszédéből:

“Ez év szeptember első hétvégéjén 60. alkalommal ünnepeljük a bányászok, a magyar bányászat napját. Az ünneplés másként folyik ott, ahol még működnek bányák. Ott az aktív bányászokat és bányászkodást ünneplik, ott pedig ahol már korábban megszűnt a széntermelés, a bányász múltra emlékezünk. Nekünk sajnos ez utóbbi jutott, az emlékezés, mert úgy történt, ahogy a következő kis vers mondja: címe “Megszűnt a bánya” Dzsida József a SKBRT igazgatójának verse

Erdőborította völgy ölén nagy

volt a zaj, a lárma, röpült a

kas, tüzelt a fény, csillékben

száguldott a szén, ontotta

akna, tárna.

Most elfogyott; a csendet im

már semmi sem zavarja, a

csüngő aknakötelet, a búsan

álló gépeket a rozsda marja,

marja.

S a bányász megy, csak könnye hull

hol küzdve élt a rögre magával viszi

mindenét: családját, karját, de szívét

azt itt hagyja örökre.

Dzsida József írta a következőket is baglyasaljáról, ahol 80 év bányászkodása után 1939-ben bezárták az utolsó termelő aknát: ” Igy fejeződött be a vándorbányászat örök törvényei szerint egy nagymúltú bányavidék élete, és bizonyára sokan fájlalják, hogy már nem tüzelhetnek a baglyasaljai szénnel”

Itt Baglyasalján tehát van mire emlékezni a bányászok napján. A nyolc évtized bányászata kitörölhetetlenül ott va a település múltjában, történetében, de jelenében is, hiszen a bányászat révén formálódott és alakult olyanná, melyet ma visel település szerkezetében, népességében, társadalmi összetételében.

A gyorsan növekvő termeléshez képzett bányászokra volt szükség, akinek nagyobb létszámát erdélyi, sziléziai, morvaországi és felvidéki bányákból szerződtették. Igy került Baglyasaljára bányász mártírunk Targos István is a Liptó megyei Luzsnya községből. A vállalat, amely az iparágban hírhedt volt profitéhségéről -hogy minél gyorsabban kitermelje befektetéseit, bányáiban katonai munkafegyelmet alkalmazott. A napi 12 órára megnövelt munkaidő, a vasárnapi pihenőnap megszűntetése, a megélhetést sem biztosító alacsony munkabérek elviselhetetlenségig növelték a bányászok kizsákmányolását. Az embertelen állapotok miatt 1884. március 24-én mintegy nyolcszáz baglyasi bányász beszüntette a munkát és sztrájkba lépett. Emberibb élet – és munkakörülményeket követelve vonultak a bányaigazgatóság épülete elé, ahol a fenyegetően fellépő tömegbe belelőtt a csendőrség. A csendőr sortűznek több súlyos sebesültje és egy halálos áldozata volt: Targos István.

Baglyasalja bányásztörténelmében sok esemény van, amely a ma élők számára progresszív és talán örök érvényű tapasztalatul szolgálhat. Ilyen targos István bányászmártír cselekedete is, amely nekünk azt mutatja meg, hogy az ember saját életét nem élheti a közösségtől függetlenül, hogy sorsa összekapcsolódik mások sorsával, hogy életkilátásai, céljai a többiekéhez hasonlóak, ezért célt érni, haladni, előbbrejutni csak a közösséggel együtt lehet és érdemes.

Fel kell tudnunk ismerni, hogy az ország sorsának jobbrafordulása is azon múlik, hogy az emberek félre tudják-e tenni egyéni érdekeiket a közösség a nemzet érdekének elsőbbségéért, hogy az ország érdekét nem széthúzással, hanem közös akarattal, összefogással lehet érvényre juttatni, amely majd utat nyithat az egyéni érdekek érvényesülése felé.

Targos István példájánál maradva: -tettében volt egy kiemelkedően fontos emberi tulajdonság, amely a bányász közösségekben természetszerűlel mindig megvolt- a szolidaritás, amely ma annyira hiányszik az emberek többségéből. Pedig egy közösség, egy társadalom sem tud normálisan működni közömbös emberekkel.”

Vendégünk volt Erdélyből Óradnáról a helyi Asszonykórus Osztrovszky Erzsébet önkormányzati tanácsosasszony és Tímár Zoltán plébános úr vezetésével. A Bányász-kohász dalkörrel közösen énekeltek bányász dalokat, a bányász himnuszt.

További képek:

The Flash Player and a browser with Javascript support are needed..

Bányásznapi meghívó

admin — Thu, 02 Sep 2010 14:43:48 +0000

Magyar Fotográfia Napja

admin — Sun, 29 Aug 2010 06:39:49 +0000

Valódi fotósünnep volt a Baglyaskő Idősek Otthonában Bővíz Sándorné kiállításának megnyitója, otthonlakók, fotóstársak és nagyszámú érdeklődő jelenlétével. A képek szeptember 25-ig szabadon megtekinthetők minden nap 8 és 18 óra között.

Meghívó

admin — Wed, 25 Aug 2010 21:21:14 +0000

Baglyaskő is vár

admin — Sun, 18 Jul 2010 14:36:47 +0000

Tudom: kétértelmű a cím, ezért magyarázatra szorul. Ha a vár szót főnévnek tekintjük akkor a pontosság kedvéért mellé kell tenni a múltra vonatkozó szócskát is. Azaz vár volt egyszer – mintegy hét évszázaddal ezelőtt – Baglyaskő is, amire a köznyelvben fennmaradt elnevezés, a Kővár is utalt. Nem is kell nagyon régi tarjáninak lenni ahhoz, hogy valaki emlékezzen a garzonház földszintjén évekig működött étteremre és presszóra, amely a városközponthoz viszonylag közeli várromról kapta a nevét. Gyermekkoromban egyik kedvelt kirándulóhelyünk volt, természetesen csak a salgói menedékház és Kercseg-lapos után. Akkoriban el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer majd komoly beruházás keretében „civilizálódik” a Baglyaskő, maradva most már ennél a névnél.

Visszatérve a cím kétértelműségére, a „vár”-at igeként is kezelhetjük. Akár a jelenben is, és akkor nem nyújt mást, nagyobb élményt mint nekünk annak idején, negyven-ötven évvel ezelőtt. Ha viszont a jövőre vonatkoztatjuk, akkor ímmár szükségszerűen belekalkulálhatjuk azt a tervet – mai szóhasználattal élve projektet – is, amelynek kivitelezése a napokban megkezdődött. Megpezsdült a: élet a Baglyaskő környékén, munkagépek vonultak oda, hogy őszre felépülhessen az a természetvédelmi oktató- és bemutatóhely amelynek jelentőségéről, várható szerepéről éppen a minap tanácskoztak a Novohrad- Nógrád Geopark infrastrukturális fejlesztésében érintett szakemberek – élükön a Bükki Nemzeti Park nógrádi képviselőivel – és a jobbára lokálpatrióta érdeklődők a Nógrádi Történeti Múzeumban. A prezentációk során kiderült, hogy a főként természetes alapanyagokat felhasználó, a domborzati viszonyokkal harmonizáló, részben zárt, részben nyitott építmény lehetőséget teremt majd geológiai, régészeti bemutatókra éppúgy, mint a növény- és állatvilág némely jellegzetességét reprezentáló kiállításokra, különböző szakköri foglalkozásokra is. Szóba jöhet a történeti Nógrád neves természettudósai panteonjának kialakítása is. A tervezők a kulturális célú közpark kialakításával azokra is gondoltak, akik több időt is szeretnének sportolással, kikapcsolódással eltölteni ebben a megújuló, egyébként is szép környezetben.

Mi városszerető helybeliek szívből örülünk annak, hogy ez az építkezés gazdagítja a bányamúzeumot, a kálváriát, a református templomot is magában foglaló nyugati városrész értékeit és egyszersmind újabb idegenforgalmi, remélhetően turistacsalogató látványosságot is jelent majd. Ennélfogva lehet, hogy a közelmúltban befejeződött várfesztivál szlogenjét – „Három vár Terád vár!” – is módosítani kell a „Négy vár Terád vár!”-ra. S az is fontos szempont, hogy e fejlesztés maradandó nyomot hagy a jövőnek a „700 éves Baglyaskő vára” emlékévről is.

Csongrády Béla
/Nógrád Megyi Hírlap 2010./