“- Mit engedtek meg mondjuk egy eladósorba került lánynak? Hová mehetett, ha elvégezte a házimunkát?
– A templomból egyetlen vasárnap sem hiányozhatott a lány, de még az asszonynép sem. Délután meg mentünk a kaszinóba, a körbe. Mi a bányászkörbe jártunk, de aki iparosfiúval szórakozott az bemehetett az iparoskörbe is. Hazaszaladtunk vacsorázni és mentünk vissza a moziba. Vasárnap meg szerdán vetítettek filmeket. Aztán ott voltak azok a szép színdarabok, utána a mulatságok. Tavasszal a lőtéren, abban a gyönyörű szép erdőben majálist tartottak. Aki énekelni tudott, az felment a színpadra… Szőke Tercsi citerázott… Így szórakoztatták az embereket. Ott ült az egész bányaigazgatóság feleségestől. Dubovszkyék, Császárék, Sinkovicsék, Szkicsák doktor úr… Éjfélig tartott a mulatság. Ősszel meg jött a szüreti bál. Baglyason nem termett szőlő, de a bál mindig megvolt. Én is voltam bíróné, az uram meg a bíró. Szép magyaros viseletbe öltöztünk. Az apósom szalmatercsi volt. Ha parasztmellény kellett valakinek, csak hozzánk jött. Még most is megvan, de már nem kéri senki. A legvidámabb a farsang volt. Felöltöztünk maskarának, jártunk házról-házra, kaptuk a jó pampuskát, tojást, pénzt. Elbúcsúztattuk a telet, a bányászok meg Porjadkás Pistát, a munkanélküliséget. Maskarás pap kísérte, karbidlámpa füstölővel, meg síró-jajgató asszonyok…”
