„20 év 274 pillanata”

Az ősz kiemelkedő eseménye volt az Országos Könyvtári Napok programsorozat keretében, a „Múltidéző” nap egyik rendezvényeként, a „20 év 274 pillanata” című kiállítás megnyitója. A nagyszámú érdeklődőt Nagy Mónika igazgatóhelyettes köszöntötte, majd Dániel Zoltán, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere mondta el ünnepi gondolatait. Elismeréssel szólt egyesületünk múltfeltáró, kultúraközvetítő, közösségépítő munkánkról. Hangsúlyozta, hogy: „Tevékenységükkel évek óta bizonyítják, hogy nyitottsággal, partnerséggel eredményes munkát lehet végezni.” … „Nagyszabású múltfeltáró, a lokálpatriotizmust erősítő elképzeléseikhez, terveikhez önkormányzatunk örömmel csatlakozik. Ahogy a jelenben, úgy a jövőben is partnerei és támogatói kívánunk lenni ennek a kiváló egyesületnek.” A kiállítás bemutatására, méltatására dr. Csongrády Béla, az egyesület alapító tagja, munkánkat segítő, a sajtón keresztül a nyilvánosság elé táró közíró barátunk vállalkozott. Kiemelte:…Baglyasalja Barátainak Köre alapfilozófiájához tartozik a szoros , szorgos, a szuverenitást, kinek-kinek az értékeit,segítőkészségét messzemenően és kölcsönösen figyelembe vevő együttműködés más civil szervezetetekkel, művészeti, oktatási intézményekkel, kiemelkedő személyiségekkel s nem utolsósorban a hivatalosság bármely szintű és jellegű képviseletével, mindenekelőtt a város önkormányzatával. Zárógondolatként Márai Sándor „Füves könyv”-éből idézett: „Nem kell sok az emberi ünnephez … . Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval, az udvariassal: tehát az ünneppel.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek!

Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében tisztelettel köszöntöm Önöket a Baglyasalja Barátainak Köre 20 évének 274 pillanatát bemutató kiállításmegnyitója alkalmából. Könyvtárunk „Salgótarján Kincsei” programsorozatába jól illeszkedik városunk egyik legaktívabb és legeredményesebb civil szervezetének bemutatkozása.
A Baráti Kör fennállásának két évtizede alatt következetesen teljesítette az alapítók szándékát. A városrész kulturális intézmény-hiányát pótolva az egyesület elsődleges célkitűzése az, hogy közösségi keretek és művelődési alkalmak szervezésével segítséget nyújtson a Baglyasalján élőknek, a teljesebb emberi élethez nélkülözhetetlen kulturális értékek eléréséhez. Tevékenységükkel évek óta bizonyítják, hogy nyitottsággal, partnerséggel eredményes munkát lehet végezni.
Fontos feladatuknak tekintik a városrész közösségi és kulturális múltjának feltárását, továbbadását, az értékek megőrzését, gyarapítását. Velük és általuk is növekszik esélyünk arra, hogy a jövő nemzedéke egy tiszta és igaz képet kapjon Salgótarján múltjáról.
Munkájuk eredményességét igazolja – a teljesség igénye nélkül – a Baglyasi Füzetek négy kötete, a Bóna Kovács Károly munkásságát bemutató könyv, a „Mit láthatott Baglyaskő vára?” című, régmúltunkat feltáró tanulmánykötet. Nemcsak a városrész lakói forgatják érdeklődéssel a Baglyasi Hírmondót, amely idén már tizenhetedik évfolyamát jegyzi. Rendezvényeik sorából kiemelkedik a Bóna Kovács Károly születésének 100. évfordulójához kapcsolódó programsorozat, a 700 éves Baglyaskő vára – Salgótarján Emlékév és az általuk kilenc alkalommal szervezett Civil Fórum, ahol városunk fejlődését szolgáló témákban keresték az együttműködés lehetőségeit a civil élet szereplőivel.
Városunk szlovákiai kapcsolataink elmélyítését jól szolgálja az almágyi partnereikkel közösen szervezett rendezvényeik.
Nagyszabású múltfeltáró, a lokálpatriotizmust erősítő elképzeléseikhez, terveikhez önkormányzatunk örömmel csatlakozik. Ahogy a jelenben, úgy a jövőben is partnerei és támogatói kívánunk lenni ennek a kiváló egyesületnek.
Önkormányzatunk és a magam nevében gratulálok a Baglyasalja Baráti Körének eddig végzett tevékenységéhez, mellyel nagymértékben hozzájárultak a baglyasiak nagy családja, otthonosságérzete megteremtéséhez, a helyi közösségi élet megszervezéséhez és tágabban: Salgótarján civil társadalma fejlesztésében végzett nagyszerű munkájukhoz. Nem utolsó sorban pedig a ma megnyíló kiállítás színvonalas megrendezéséhez.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Megnyitó a „20 év 274 pillanata” című kiállításon
(St., 2016. október 6.)

A következő mondatok idézésével tudatosan sértek meg levéltitkot, annak reményében, hogy annak sem lesz ellenére, aki nekem címezte illetve aláírta a postai küldeményt. „Baglyasalja történelmi múltjának feltárását, ápolását, kultúraközveítő, értékmentő egyesületi munkánkat partnereink, segítőink, barátaink nélkül nem tudtuk volna eredményesen végezni. Ezúton is szeretném megköszönni azt a segítséget, amelyet Tőled kaptunk…Kérlek, lehetőségeid szerint támogasd továbbra is a baglyasaljai civilek tevékenységét! ” – írta Báti Jánosné az egyesület közelmúltban lemondott elnöke, aki nem kevesebb mint 16 évig viselte ezt a címet. Nyilván indokolnom kell, hogy miért „vetemedtem” erre a szokatlan módszerre. Egyrészt azért, hogy a mai szerepvállalásommal is bizonyítsam, hogy ami tőlem telik, azt változatlanul igyekszem megtenni Baglyas érdekében, de mindenekelőtt annak igazolására olvastam fel a volt elnök asszony levelének részletét, hogy 1996. május 4-én, a 11-es szám alatt alapító tagja voltam a városrész meghatározó civil szervezetének s az eltelt húsz év során a magam módján igyekeztem aktív, hasznos részese lenni sokrétű tevékenységüknek, tehát a mai kiállítás megnyitásában is van némi illetékességem. Ennek mintegy illusztrálására azt is szükségesnek tartom elmondani, hogy Baglyashoz való szoros kötődésem sokkal régebbi, mint maga az egyesület. Vasutas család gyermekeként az úgynevezett nagyállomás tőszomszédságában illetve a rendezőként ismert lakótelepen nőttem fel, s felsorolhatatlanul sok gyermek- és ifjúkori emlékem fűződik a sorompón túli végtelenül hosszú utcához is, a kaszinóhoz, az ottani mozihoz s nem utolsósorban a focimeccsekhez.
A fotókon, dokumentumokon látható tiszteletet érdemlő sőt parancsoló rendezvényekhez, történésekhez engem is személyes élmények fűznek, amelyek sorra idéződnek most fel bennem s alig tudok különbséget tenni a szép emlékek között, mégis megteszem a kiemelés és ezáltal a megkülönböztetés kockázatával együtt. Szívesen szólok arról, hogy boldogan vállaltam annak idején a Baglyasi Füzetek könyvsorozat szerkesztésében, írásában való közreműködést, jó szívvel gondolok vissza a Baglyasi napok „hőskorára”, sokrétű, színes programjaira, Baglyaskő vára 700. évfordulója tiszteletére 2010-ben, ’11-ben rendezett rendkívül gazdag, sok értéket felszínre hozó eseménysorozatra, a bányász hagyományőrzés minden mozzanatára, a Baglyaskő Galériában általam megnyitott, illetve cikkekben megörökített kiállításokra, egyáltalán a Bóna-kultuszra, a színvonalas pünkösdi hangversenyekre, a templomi évfordulók megünneplésére és soha nem felejtem el s a határainkon túli Almágy községgel való kapcsolatfelvétel napját, az azóta barátainkká vált ottani emberekkel való megismerkedés pillanatait. óráit. S innen is köszönöm, hogy többször is felkérettem a Baglyasi Hírmondóban való publikálásra, és azt különösen, hogy a baráti kör által adható legmagasabb szintű elismerést, a 2001-ben alapított „Baglyasaljáért-díjat már három évvel később, 2004-ben megkaphattam.
A kiállítás fotósainak, szervezőinek, rendezőinek – élükön Szilasi Andrással – érdeme, hogy az általam is említett mozzanatok mind-mind ott vannak a képeken, de azoknál sokkal több érdekesség, esemény, emberi, közösségi gesztus – komoly is és vidám is – tükröződik a fotókon. Bárkinek is jutott eszébe igencsak sikeresnek bizonyult például Salgótarján legjobb kumpér-, saláta-, torta- , rétes-, pogácsa- és falatka-készítéséért vívott verseny s ugyancsak érzelmekkel telinek volt nevezhető bármelyik ünnep, amit együtt töltöttek a baglyasiak és vendégeik, de teljes joggal mondhatok partnereket is. Merthogy Baglyasaljai Barátainak Köre alapfilozófiájához tartozik a szoros, szorgos, a szuverenitást, kinek-kinek az értékeit, segítőkészségét messzemenően és kölcsönösen figyelembe vevő együttműködés más civil szervezetekkel, művészeti, oktatási intézményekkel, kiemelkedő személyiségekkel s nem utolsósorban a hivatalosság bármely szintű és jellegű képviseletével, mindenekelőtt a város önkormányzatával.
Annak idején a 15. évfordulóról a Tarján Vendéglőben emlékezett meg a baráti kör, az idén a huszadik jubileum több rendezvénynek is témája volt. Mind méltó volt a két évtizedhez, mint ahogyan az a mai alkalom is, annál is inkább mert beépült a Balassi Bálint Megyei Könyvtár e heti, „Nagy Könyvtári Beavatás” elnevezésű programjába és a „Salgótarján Kincsei” című sorozatba is. Az idősebbek tudják, tudhatják, hogy e kiállítás címe „20 év 274 pillanata” egy 1973-ban készült szovjet tévéfilmsorozatra hajaz, amely „A tavasz 17 pillanata” címmel a Vjacseszlav Tyihonov által megszemélyesített Stirlitz nevű német elhárító tiszt, valójában orosz ügynök sztoriját dolgozza fel. S, hogy miért volt ennek a tavasznak éppen 17 pillanata, arra bizonyára van magyarázat, bár maga a sorozat 12 részből állt. Ugyanígy feltehető a kérdés itt és most is: a húsz évet miért éppen 274 fotó dokumentálja? A válasz ez esetben ismert: kétszáz fotót – évente tízet terveztek – de a látnivaló, a mondandó egyszerűen nem fért be e kerekszámok formulázta keretbe. Gyanítom, sőt tudom, hogy a 274 kép is könnyedén bővíthető lett volna, az archivált gyűjtemény még ennél is sokkal, de sokkal gazdagabb.
És minden nappal csak tovább gyarapodik. Kívánom, hogy a közelmúltban megválasztott új vezetőség Kovács Lászlóné – aki szintén óvónő, mint elődje volt – elnökletével további sikereket tudjon felmutatni a huszonötödik, harmincadik vagy éppen félszázadik évfordulóra. Messzebbre előrenézni már egyenesen felelőtlenség volna…
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Visszamenőleges elismerésemet és a jövőre való jókívánságaimat Márai Sándor egy gondolatával igyekszem megerősíteni. „Füves könyv”-ében írta: „Nem kell sok az emberi ünnephez…. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval,, az udvariassal: tehát az ünneppel.” Úgy vélem, hogy Baglyasalja Barátainak Köre egész évet átfogó húszéves jubileuma ilyen ünnepnek számít, amelynek megannyi rendkívüli, emberi pillanata volt. Meggyőződésem, hogy a mai délután is ezen alkalmak közé sorolható… .

Fotó: P. Tóth László

 

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogadás" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás