– Milyen módszerekkel folyt a tanítás? Mint tanárember, ezt pontosan meg tudja ítélni.- Amikor elkezdtem az elemi iskolát, éppen váltás volt az oktatásban. Addig a gyerekek palatáblára írtak, mi voltunk az elsők, akik füzetet kaptunk. A könyvek is nagyon egyszerűek voltak, a betűket pedig mutogatva tanultuk. Az első és második osztály még osztatlan volt, az ötödik-hatodikosokkal tanultunk együtt. A tanítók, a tanítónők szerették a gyerekeket, de igen szigorú módszerekkel dolgoztak. A nádpálca vagy a bot hozzátartozott a tanításhoz.
– Népesek voltak az osztályok ?
– Úgy 20-25 diák tanult együtt. Amikor összekerültünk a felsősökkel, akkor sem igehn voltunk többen.
– Kissé előre szaladtunk. Lépjünk még vissza Baglyasra, amely a bányászkodás egyik központja volt akkoriban a megyében. A bányászcsaládok milyen körülmények között éltek? – Kolóniákban laktak, egy szoba és konyha volt az otthonuk. Sok helyen a konyhát utólag, kívülről ragasztották a szobához. Brenzalján, ahol a családokban sok volt a gyerek, szűknek bizonyultak a lakások és nagyon rossz körülmények között éltek. S ha valaki a bányavezetés ellenére tett, azt könynyen kitették a lakásból, de a munkából is… – A bányának fizettek valamit a lakásért, vagy ez ráadás volt a munkáért?- Pontosan nem tudom megmondani, de azt hiszem, hogy afizetésből levonták a lakás díját, egy nagyon szerény összeget. Ezenkívül kapott a bányász 64 mázsa szenet egy évben. Ez nem volt elég a fűtésre, mert a lakásokat rosszul szigetelték, gyorsan kiszökött a meleg. A konyhában téglából épült sparhelt volt, a szobákban meg kis vaskályha. – A bányászfeleségek dolgoztak abban az időben?- Nem. Egy lány addig dolgozott, amíg férjhez nem ment. Akkor otthon maradt, ellátta a családot. Édesanyámnak sem volt soha munkahelye. Mosott, takarított, főzött ránk. Nagyon egyszerű ételeket ettünk. Krumpli, bab, borsó, ezek kerültek az asztalra. A krumpliból hol macsánkát, hol meg haluskát csinált édesanyám káposztával, tepertővel. Baromfit neveltünk és minden évben levágtunk egy disznót. Olyat, amelyiknek sok zsírja volt. Apámék szalonnát, zsíroskenyeret hordtak magukkal a bányába. – Említette, hogy hosszú volt a munkaidő, azért egy kis szabad idő is akadt. Mit kezdtek ezzel?- A tehetséges fiatalok sportoltak. Baglyason jó futballcsapat volt. A levente, a cserkészet is elfoglaltságot jelentett. Aztán volt a bányának kaszinója különböző körökkel. Mi a bányászkörbe jártunk, mert a könyvtárból olvasnivalót lehetett kölcsönözni. A pedagógusok pedig műkedvelő színjátszó csoportba próbálták összefogni a fiatalokat. – Milyennek látta Baglyasalja társadalmát? Hiszen itt nem csak bányászok, gyári munkások, tisztviselők, tanítók, orvosok, gazdálkodók is éltek. – Az én időmben 1000-1200 lakosa volt Baglyasnak. De a bányához sokan kötődtek munkájukkal. Akik valahonnan a Felvidékről jöttek és barakkokban, később kolóniákban laktak. Emlékszem, hogy Baglyasnak úgy a 30-as évek közepén lett saját temploma. Az asszonyok a misére mentek vasárnaponként, a férfiak meg “a kocsmában mulatták az időt, mesélték történeteiket. Kocsmából 3 is volt, a Sörösék, a Szalatovicsék, meg a Kovácsék. A bánya szakemberei, mérnökei, tisztviselői, a tisztisoron laktak. Egyikük sem volt igazán gazdag. Ma a középrétegekhez lehetne sorolni őket. S amikor Tarjánba gyárak települtek, itt is megjelent az ipari munkások rétege. Aztán ott voltak a gazdálkodó családok: Andók, Tarnóciék, Sósék, Szalatovicsék. A neveket kell végignézni és előttünk van Baglyas története.Az Andó a legősibb név, a Szalatovics már szláv eredetre utal.
