58. Bányásznapi megemlékezés
A háború és az azt követő új politikai berendezkedést ezt a rendet felbontotta és 1951-től szeptember első vasárnapján, van, országosan egységesen, a Bányásznap. A legenda szerint az 50 évek elején a bányászat rendkívül sanyarú viszonyai, az 1950-es nagy bányaszerencsétlenség és az ezek miatti elégedetlenség késztette az akkori politikát, a bányászok helyzetének javítására, erkölcsi és anyagi elismerésére. És ennek egyik eszköze volt a Bányásznap törvénybe iktatása és azt az 1919. szeptember 6-án eldördült tatabányai csendőrsortűzhöz, annak áldozataihoz kötötték.
[audio:http://www.molbanyasz.hu/mp3/Track01.mp3]
Retezi László:
Rátok emlékezem….
Rátok emlékezem
Apám, bátyám, fiam
Kik aznap reggel is,
– mint máskor oly sokan, –
a mélybe szálltatok.
Látlak még bennetek
ifjuság, telj-erő,
hogy vágytok látni azt,
-mi szinte vakmerő –
tettetek színhelye.
Ismerni a teret,
amelyben éltetek
egy részét tölteni
-oda lementetek –
teremteni a jót.
Látlak még bennetek
Ti hajlott hátúak,
kik borús ifjúkort
-járva már új utat – feledni jöttetek.
Ismerve már a jót,
amelyben éltetek
kései éveit
-ennyit reméltetek –
élitek gondtalan.
Felszinre küldeni
a fényes rögöket
melyekből fény, meleg,
– s még sok egyéb lehet –
együtt leszálltatok.
Bírni, mit Föld-anya
ösrégi méha hord
de eltökölte ö
-a szívtelen, a zord –
nem adni kincseit.
Ellenek fordult
csatlósai hada.
S a bús csatatérről
elindulván – haza –
ők tértek győztesen.
Rátok emlékszem
Apám, bátyám, fiam,
kik ott, utoljára.
-aznap huszonhatan-
a mélybe szálltatok.
További képek:
