Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Bányászok!

Köszöntöm Önöket az 57. Bányásznap alkalmából rendezett koszorúzási ünnepségen.

Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy a baglyasaljai civil szervezetek felkérésére mondhatok ma itt e jeles alkalomból köszöntőt. Emeli ennek a mai ünnepnek a fényét az is, hogy Salgótarján ebben az évben ünnepli várossá válásának 85. évfordulóját. Az elmúlt 85 év történelmét vizsgálva ma már pontosan tudjuk, hogy a bányászat megindulása volt a városi lét felé vezető út első, legfontosabb állomása.
Bizton mondhatjuk, hogy ha nincs bányászkodás településünkön és vidékén a XIX. szd.-tól kezdve, akkor talán Salgótarján még ma is csupán egy kis falucska lenne a többi Nógrádi település között. Aminthogy Baglyasalja is az volt, a XIX., XX. szd. fordulóján és első évtizedeiben, s vált azután a salgótarjáni szénbányászat egyik fontos termelő-helyévé, bányász-faluvá, majd a Salgótarjánnal történt egyesülés után indult el – mint városrész – a városiasodás útján, megőrizve sajátos arculatát, karakterét, szellemiségét.
A szénbányászat által vált lehetségessé az ipari fejlődés, és ennek következtében városunk rövid története során óriási változásokon, erőteljes
fejlődésen ment keresztül. A szénbányászat és a hozzá kapcsolódó nehézipar mára - az utóbbi néhány
év társadalmi, politikai változásai következtében - válságba került, megszűnt, s egy ideje az ipari termelés szerkezetváltozása, profiljának módosulása keserves időszakát éljük, a szénbányászat, illetve a nehézipar korábbi évtizedeket meghatározó szerepét azonban nem vitathatjuk és nem feledhetjük el. A hozzá kapcsolódó kulturális és erkölcsi tradíciók ma is élnek és hatnak, s így városunk jelenének is szerves részét képezik. S mindez azért lehetséges, mert értékeket hozott létre ez a korszak, olyanokat, amelyeket őriznünk kell, és tovább kell adnunk utódainknak.
A ,,hely szelleme” eleve meghatároz bennünket, ha akarjuk, ha nem. S e szűkebb haza ipartörténeti, társadalmi illetve gazdaság- és szellemtörténeti vonatkozásai együttesen alkotják azt, ami nekünk itt, e városban élőknek lényegünket adják.
S történelmi tradícióinkat, gyökereinket kötelességünk ápolni, átvinni a jövőbe, mert nem törődni vele, vagy elfeledni azt, bűnös nemtörődömség lenne még akkor is, ha ez a múlt számos ellentmondást és nehéz időszakot is magába foglal.
Múltunkat, hagyományainkat ápolnunk kell a történelmi folyamatosság biztosítása és önazonosságunk érdekében.
Mert fiainknak és lányainknak, unokáinknak mindig, minden korban tudniuk kell, hogy hol, milyen hazában élnek, miből nőttek ki, honnan származnak. Hiszen az egyén mindig meghatározott az őt felnevelő és megtartó közösség kultúrája és szellemisége, történeti múltja által. Erre az alapra építheti fel jelenét és jövőjét.

Tisztelt Bányászok!

Az itt jelenlévő bányászok és a baglyasaljaiak - úgy vélem - igazán tudják, mit jelent a bányászat maga, a bányászkultúra s az ahhoz való érzelmi kötődés. Hiszen a változó időben is erős közösséget alkotnak a baglyasaljaiak ma is, olyat, mely tenni kész a saját településéért, mely őrzi történeti és kulturális értékeit.
S ezért szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet és köszönetemet a volt baglyasaljai bányászok és bányász-utódaik előtt. A szén - Jókai Mór szép kifejezésével élve: a ,,fekete gyémánt” - átragyog Salgótarján múltjából.
S nemcsak előrehaladásunkhoz világít nélkülözhetetlenül, de meleget is sugároz, a város és Baglyasalja összetartó erejének melegét, s mindezekkel együtt energiát is ad nekünk a jövőre.
Hogy a szénbányászat által magalapozott erős fundamentumra tovább építhessük Salgótarján jövőjét.
Meggyőződésem, hogy városunk be tudja, be akarja építeni polgárosuló új értékrendszerébe, a polgárosodás folyamatába, a munkás-, és benne a bányász-kultúra értékeit. Mint ahogy a bányászkodás nyomán indult meg a polgárosodás annak idején az 1920-as 30-as években.
A bányászok, a bányász-utódok: fiaik és unokáik büszkén, emelt fővel, nyílt tekintettel mondhatják, ha bányász-múltjukról, vagy bányász-mivoltukról esik szó, hogy őseik, elődeik erőfeszítése nem volt hiábavaló, az általuk létrehozott munka-kultúrát, szociális vívmányaikat, értékrendjüket, erkölcsi példájukat a sorra bezáró bányák sötétje nem zárta magába.
Azok ma is elevenen élnek és hatnak.

Tisztelt Bányászok!
Tisztelt Baglyasiak!

József Attila így ír egyik szép költeményében :
,,… s ha beomlanak is a bányát
vázazó oszlopok,
azért szívük mélyén a kincset őrzik,
és az lobog
s újra nyitnák a tárnát
amíg a szívük dobog.”

Az újrakezdés vágya ma, jelenlegi helyzetünkben azonban úgy vélem költői remény, és nem realitás.
Mégis hiszem, hogy ha a bányászat nem is fog újra fellendülni Salgótarján térségében, városunk
fejlődése mégis töretlen marad, amelyet erőben, egészségben, tevékeny közreműködésükkel a bányász társadalom tagjaival együtt élhetünk meg.
Gyökereinket nem felejtve, közös múltunk értékeit megőrizve együtt valamennyien, önkormányzat és civil szervezetek összefogásával teremtjük meg közös jövőnket és otthonunkat.
Kívánom, hogy a mai napon érezzék jól magukat! A helyi Bányász Alapszervezetnek és a helyi civil szervezetnek köszönöm, hogy a mai 57. Bányásznap lebonyolításában, a megemlékezés megszervezésében együttműködtek.

Jó szerencsét!
 

Székyné dr. Sztrémi Melinda

Salgótarján MJV polgármestere