Baglyasi személyek

 

 

Baglyasi személyek

Angyal Lajos

kereskedő volt. Nádújfaluban született 1891-ben. A Salgótarjáni Üveggyárban üvegfúvóként dolgozott, majd a bányánál alkalmazták, mint gépkezelőt. Aztán önálló kereskedő lett, kis szatócs üzletet nyitott Baglyasalján.

 

 

Békési Gyulánné, Andó Gyurka Erzsébet

Baglyasalján községi szülésznő volt. A Hirsch-féle vasgyárban kezdett el dolgozni. Később elvégezte a szekszárdi bábaképző iskolát és ezután 6 évig a baglyasaljai bányakór­házban volt ápolónő. Szolnokon továbbképző tanfolyamon vett részt és 1934-ben községi szülésznőnek választotta meg a helyi képviselőtestület.

 

 

Bor Pál

körjegyző volt, 1883-ban született Debrecenben. Ott végezte a jegyzői tanfolyamot is, oklevelét 1905-ben szerezte. Dolgozott Balmazújvárosban, majd Kisterenyén és innen Zagyvapálfalvára került aljegyzőnek 1907-ben. Somoskőújfaluban vezető jegyzőnek választották 1910-ben és innen jött Zagyvapálfalvára 1918-ban. A közigazgatásilag Zagyvapálfalvához tartozó Baglyasalján is ő látta el a jegyzöi munkát.

 

 

Császár Pál

bányai főmérnök, Zalaegerszegen született 1892-ben. A bányászati főiskolát Selmecbányán végezte és 1920-tol Baglyasalján dolgozott. Főmérnöknek 1923-ban nevezték ki. Részt vett a községi képviselőtestület munkájában, elnöke volt a Tiszti Kaszinónak, a helyi lövész­egyletnek és díszelnöke a Munkás Olvasó Körnek.

 

 

Id. Cserháti József

1912-ben született Etes-Amálián. Édesapja bányász volt, ő pedig a tehetséges bányászgyerekeket támogató Róth Flóris Alapítvány ösztöndíjával 1933-ban végzett a Budai Tanítóképzőben. Tanított Kisterenyén, Rónabányán, 1945-től pedig Baglyasalján, ahol 1960-tól az általános iskola igazgatója volt. Közben vezette a salgótarjáni járás, majd a Nógrád Megyei Tanács oktatási osztályát. 1986-ban hunyt el.

 

 

Dubovszky Elemér

bányaigazgató, okleveles bányamérnök. Székesfehérváron született 7884-ben. Bányászati és erdészeti főiskolát végzett Selmecbányán, a Salgótarjáni Kőszénbánya RT szolgálatába 1906-ban lépett. Előtte Petrozsényben dolgozott, majd a borsodi bányákhoz került és 1920-tól Baglyasalján tevékenykedett. Bányaigazgató 1922-ben lett. Tagja volt a község képviselőtestületének, világi elnöke az egyházközségnek és díszelnöke a Tiszti Kaszinónak. Ő volt az elnöke a Nemzeti Egységpártnak is.

 

 

Eppich Albert

bányász, Baglyasalján született 1902-ben. Korán árvaságra jutott, s Tatabányán a bányánál kapott munkát nagybátyja segítségével. Részt vett a Tanácsköztársaság harcaiban, s ezért, valamint munkásmozgalmi tevékenységéért Siófokra,  Hajmáskérre, majd Zalaegerszegre internálták, Komárom megyéből is kitiltották. Így került visssza Baglyasaljára, s részt vett az MSZMP baglyasaljai szervezetének létrehozásában, az 1926-osés az 1929-es bányászmegmozdulások szervezésében. Többször is letartóztatták, 1932-től Csehszlovákiában élt. Amikor hazatért, Budaörsön telepedett le. Vezetője volt a Pest Megyei Közélelmezési Bizottságnak, a Dél-Budai Ásványbányának. Tevékenységéért több elismerésben is részesült, 1976-ban hunyt el.

 

 

Furák András

bányász, 1906-ban született Baglyasalján. Fiatalon bekapcsolódott az illegális kommunista párt munkájába, részt vett az MSZMP baglyasaljai szervezetének létrehozásában is. Kommunista te­vékenységéért 1929-ben a Budapesti Ügyészség vádat emelt ellene- A börtönből 1930-ban szabadult, de 1932-ben újra letartóztatták Baglyasalján. A fogságból megszökött, és Csehszlovákián át a Szovjetunióba emigrált. Itt is hunyt el 1942-ben.

 

 

Gyurcsik Mihály

 gazdálkodó, Baglyasalján született 1873-ban. A község társadalmi életének számottevő tagja, tíz éven át – az első világháborús években is, – a kősség bírája volt- Utódai boltot nyitottak Baglyasalján.

 

 

Hován József

 bányász, 1907-ben született Baglyasalján. Tagja volt az illegális kommunista párt baglyasaljai szervezetének és egyik szervezője az MSZMP helyi csoportjának. Ott volt a párt losonci konferenciáján 1928-ban és 1930-ban a kommunista párt II. kongresszusán a Moszkva melletti Aprilovkában. Többször letartóztatták, s a harmincas évek ele­jén a Szovjetunióba távozott, ott is hunyt el 1938-ban.

 

 

Bóna Kovács Károly

festő- és szobrászművész, Salgótarjánban született 1897-ben. Képzőművészeti főiskolát végzett és Párizsban a Julian Akadémia ösztöndíjasa volt. Salgótarjánban nevéhez fűződik a római katolikus templom, Szent József és Mária oltára, a 25. losonci gyalogezred emléktáblája, Báthori István szobra. Baglyasalján 6 készítette a katolikus templom freskóit és fafaragásait- Az 1940-es években került Baglyasaljára, tanított az iskolában. A tehetséges fiatalok támogatására 1946-ban létrehozta a Munkás Művészeti Szabadiskolát, amely 1949-től hivatalosan is szabadiskolává vált. Budapestez hunyt el 1970-ben. Ma az általános iskola és egy utca viseli nevét a településen.

 

 

Krocsák Matild és Malvin

földbirtokosok voltak Dugdel-pusztán. Német nemesi családból származtak és közel 200 holdon belterjes gazdál­kodást folytattak.

 

 

Dr. Martíny Károly

vasokleveles gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, Kossuth-díjas. Budapesten született 1891-ben, dolgozni Nürnbergben a MAN cégnél kezdett- Baglyasaljára 1920-ban került, a gépészeti üzemet irányította. Később, 1935-tői a Salgótarjáni Kőszénbánya RT gépészeti osztályvezetője, majd gépészeti igazgatója lett. Ezt követően a részvénytársaság központi igazgatóságán dolgozott, valamennyi bánya felügyelőjeként. Majd 1945 után visszajött Salgótarjánba részt vett a bányakárok helyreállításában. Vezette a bányászati főosztályt az Iparügyi Minisztériumban. Nevéhez fűsödik a komlói lézergyártó üzem tervezése és kivitelesése. Jelentős oktató- és tudományos munkát végzett. Tevékenysége elismeréseképpen Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen doktorrá avatták. Budapesten hunyt el 1979-ben.

 

 

Dr. Mosonyi László

egyetemi tanár, a Francia Akadémia Becsületrendjének tulajdonosa. Sárisápon született 1909-be, és 1933-ban avatták orvossá. Dolgozott a Korányi klinikán, a Kórélettani Intézetben, az I. számú Kórbonctani Intézetben. Szakorvosi képesítést a Ill. számú Korányi Belgyógyászati Klinikán szerzett. A Rókus kórházba már szakorvosként került, majd ezt kővetően Baglyasalján a bányakórház lett. Itteni munkája, tapasztalatai alapján jelentette meg külföldi folyó­iratokban az akkor ismert fő vércsoportokon kívüli tulajdonságát a vér­nek, az Rh-faktort- Baglyasalja neve ezért bekerült az angliai Cambridgeben kiadott „Ki-kicsoda az oktatásban” című kiadványba Frontszolgálatra hívták be és 1945-ben orvos-századosként szerelt le. Később Albániában segítette az egészségügy megszervezését. Közben egyetemi magántanár lett, a II. számú Belgyógyászati Klinika docense, az Orvostudományok kandidátusa. Az Orvostovábbképző Intézet IV. számú belgyógyászatán igazgatóként dolgozott. 1986-ban pedig megszerezte az Orvostudományok doktora címet. Több mint 230 közlése jelent meg hazai és külföldi folyóiatokban, így a Medicus Universalisban, angol, francia, német nyelven, s négy könyvet írt. Több kitüntetés tulajdonosa volt. Budapesten hunyt el 1998-ban.

 

 

Id. Müller Pál

igazgató-tanító, Karánsebesen született 1899-ben- Volt néptanító, néhány alföldi településen, majd házitanítóskodott és 1930-ban nyerte el a baglyasaljai községi iskola tanítói állását. Felesége Tibold Ilona tanítónő volt Baglyasalján. Amikor 1946 után összevonták a két bányai és a falusi iskolát, igazgatónak nevezték ki, de munkája mellett aktív részese volt a munkásmozgalomnak, a társadalmi életnek. Járási tanfelügyelő volt, titkára, majd elnöke a pedagógusok szakszervezetének. Ötven éves tanítói munkásságáért Gyémántdiplomát, de több más kitüntetést is kapott. Baglyasalján hunyt el 1972-ben.

 

 

Pál János

kántortanító, Budapesten született 1890-ben- Középiskoláit Vácott, a tanítóképzőt pedig Esztergomban végezte el. Kóspallagon majd Kisorosziban tanított, 1905-tőI pedig Baglyasalján. Ügyvezetője volt a Hangya Szövetkezetnek.

 

 

Pothornyik József

bányász, Baglyasalján született 1903-bon. Fiatalon kapcsolódott be a munkásmozgalomba, 1925-től az MSZMP Nógrád megyei szervezetének titkára volt. Az 1929-es bányász-sztrájk egyik szervezőjeként tartották szám és küldött volt a KMP II. Kongresszusán Aprilovkában. A letartóztatások, az üldözés elől 1930-bon a Szovjetunióba menekült és a Donyeci- szénmedencében dolgozott. Innen 1947-ben jött haza. A Bányász Szakszervezet elnökének választották, majd a Dorogi, Tatai Aknamélyítő Vállalatot vezette. Később pedig a Nógrád Megyei Szénbányászati Tröszt igazgatója volt. Halála 1981-ben következett be.

 

 

Sinkovics János

üzemvezető, műszaki tisztviselő- Szegeden szilletett 1897-ben és 1915-ben végezte el a felsö ipariskolát. A kőszénbánya szolgálatába 1921-ben lépett és 1922-tőt üzemvezető volt. Baglyasalján az Iparos Olvasókör elnöke, a Tiszti Kaszinó intézője és a lövészegylet sza­kaszparancsnoka is volt.

 

 

Sulyok András

bányamunkás, 1901-ben született Nagybátonyban. Már egészen fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1918-tól a KMP tagja. A Tanácsköztársaság idején részese volt a salgótarjáni környéki harcoknak. Baglyasaljára 1923-ban került és egyik szervezője volt az MSZMP baglyasaljai alapszervezetének. Tevékenységéért többször is letartóztatták, börtönbe zárták. Dolgozott Franciaországban is, de mozgalmi tevékenységéért kitoloncolták- Munkája, meggyőződése elismeréseként 1945 után a kommunista párt elnöke volt. Baglyasalján hunyt el 1970-ben.

 

 

Szalatovics Péter

Baglyasalján született 1868-bon. Több mint 20 hold földön gazdálkodott és tagja volt a községi elöljáróságnak. Bírónak 1905-bon választották először és 11 évig irányította a községet. Később, 1926-tól 1930-ig újra bíró, 1910-től pedig az iskolaszék tagja. Halála 1946-bon következettbe.

 

 

Dr. Szkicsák Ferenc

bányaorvas, Árva-megyében született 1897-ben. Középiskoláit Kassán és Lőcsén, az egyetemet Budapesten végezte. Baglyasalján 1923-tól volt bányaorvos. Igen élénk társadalmi életet élt. Tagja volt a községi képviselőtestületnek, elnöke a sportegyesületnek és társelnöke a polgári lövészegyletnek. Súlyos betegségben hunyt el.

 

 

Szolnoki Péter

1890-ben született Baglyasalján. Gazdálkodó volt, vizsgázott halottkém és 1933-tót 1945-ig a falu bírája, mint az édesapja is. Nevét 1935-be, módosította Szalatovicsról Szolnokira. Amikor 1934-ben elkészült a baglyasi templom, a kistorony vörösréz keresztjét ő adományozta a hitközségnek.

 

 

Verle János

igazgatótanító, Siklósan született 1903-ban. A tanítőképzőt Csurgón végezte, és Mágocson kezdett tanítani. Baglyasaljára az akkori Horthy-telepről került. Tanított az általános iskolában, amelynek később igazgatója lett. Cserkészcsapat-tiszt volt, de különösen az öntevékeny művészeti csoportok létrehozásában szerzett elévülhetetlen érdemeket.